Európában a kávé, a legenda szerint, a törököknek köszönhetően terjedt el. Bécs sikertelen ostroma után, a törökök visszavonulva állítólag itt-ott elhagytak néhány zsák kávét.
Ami nagyon érdekes, hogy a törökök ezt a fajta kávét egyáltalán nem iszák. Sokkal hígabban és nagyon édesen készítik. A törökök inkább tea rajongók.
A balkáni országokban nagy hagyománya van a török kávénak. Mondhatni, hogy a lakosság nagy része a mai napig is ezt fogyasztja. Több néven alatt is közismert: fekete, szerb, bosnyák, görög, házi kávé. Legelterjedtebb mindenképp a volt Jugoszlávia országaiban. Szerb nyelven kafa-nak, horvát nyelven kava-nak, bosnyákul pedig kahva-nak mondják. Az edényt amiben a kávét főzik, dzsezvának (džezva) nevezik. Ez egy laposaljú, vertikálisan szűkűlő edény, ami oldalán egy nyél található. Findža (findzsa) pedig a csésze amiből a kávét fogyasztják, amely inkább Bosznia és Hercegovinában elterjedt.
Török kávé avagy röviden "domaća" (Szarajevó, 2010)
A džezva és a findža (Szarajevó, 2013)
Régebben majdnem minden házban volt kávédaráló, és mindenki saját maga darálta otthon a kávét. Ma már darálva lehet megvásárolni az üzletekben, de azért vannak néhányan akik nem hagynak fel a hagyományokkal és otthon darálják meg saját fogyasztásra a kávét. Az ám csak az igazi, felbecsülhetetlen kávé illat. A kávézásnak két fontos időpontja van: munkán azzal indítani, és a munka utáni otthoni délutáni kávé. Gyerekkormoban engem is délután mindig ez az illat csapott meg.
Bazár (Szarajevó, 2013)
A kávé főzésnek három fontos eleme van: jó eszköz, azaz dzsezva (nekem is ilyen van); jó minőségű kávé és a jó főzés technológiája, avagy "főzd szeretettel". Az acél és zománcozott dzsezva nem megfelelő. Egy hasznos tanács amennyiben Szarajevóban szeretnének a bazáron dzsezvát venni, akkor feltétlenül hangsulyozák ki, hogy nem disznek vásárolják, hanem kávé főzéshez.
Gáztűzhelyen nem ajánlatos főzni a kávét, mert gyorsan felforr a víz, inkább elektormos áramon. A víznek nem szabad felfornia - nagyon fontos! Forrás előtti pontig kell hozni a vízet, és amikor megjelenek a pici buborékok akkor leveszük a dzsezvát és hozzá adjuk a kávét. Egy csészére egy kis kanál kávé a tökéletes mérce. De van aki picivel többet ad hozzá, ki hogy szereti. Ez már mi rajtunk múlik. Amikor hozzá adtuk a kávét, összekeverjük, majd visszateszük a dzsezvát a tűzhelyre. Megvárjuk, hogy a kávé felforjon (vigyázzunk, hogy ki ne fusson!). Hadjuk néhány másodpercet hülni, majd lehet felszolgálni. Cukrot is izlés szerint adagoljuk. Öntehtjük findzsába, vagy fülles csészébe. Csak ne bögrébe! A hagyomány szerint a vendégek előtt kell csészébe önteni a kávét a dzsezvából.
A török kávét hideg vízzel szolgálják fel, egyes helyeken (küllönosen Bosznia és Herceovinában) pedig rahatlukot is adnak hozzá. A rahatluk nem más mint a török lokum. Keményítőből és cukorból készült édesség, citromot és rózsavízet adnak hozzá. Kapható mogyorós, diós, mandulás, pisztáciás, gyümölcsös stb. izesítésben. Kis kockákba vagdosák, majd porcukorral vagy kókusszal szorják meg. Szerbiában ratluk (ратлук), Macedóniában és Bulgáriában lokum (локум), Albániában llokum néven ismert.
Rahatluk (Szarajevó, 2010)
Amennyiben van alkalmuk ilyen kávét inni ne hadják ki, hisz nem mindennapi élmény. Az illata pedig mennyei!
